...de nemis... annyira régen azért nem volt. Egy iszonyatos délutánon, vasárnap. Édesapámmal kiabáltam. Enyhe. Üvöltöttem vele. Pénz.
Aztán nem telt bele pár óra és máris fél 6 lett. Már a vonaton ültem és utaztam volna vissza arra a helyre, amit mindennél jobban gyűlölök. ZEG. Egy héttel korábban még alig vártam, hogy hazaérjek átvirrasztott kollégiumi éjszakák és megpróbáltatások után, hogy azokkal az emberekkel tölthessem a hétvégét, akik szeretnek, vállalták a taníttatásom, azokkal, akik neveltek, hogy tudjam hol a határ. Hogy becsüljem, amim van. És én ezt is teszem. Elfelejtették. Elmerengek efféle dolgokon és kizárom a külvilágot. Ott. A vasútállomáson. A következő kép már a rózsaszín falú undorító személyvonat fülkéjében jön. Már itt is vagyok. Hányok ettől a helytől.
Anyukám válópert indított édesapám ellen. Nem bírta elviselni. A a szörnyű hang, ahogy kiabáltunk egymással. De nem ez volt az oka.
22 év.
Sose volt boldog az a ház. Elhagytuk. Rengeteg pénz az ügyvéd, a költözés. A múlt lezárása.
Megmenekültünk.
Nos igen... a barátságtalan ház már nem a miénk. Most itt egy új. Csodaszép és csendes. Kedvességet áraszt, de könnyű egy szép új valami mögérejteni a régi sérelmeket.
Mivel nem vagyok sokat otthon nem tudhatom biztosan, csak sejtem, hogy a szüleim sokat magukkal hoztak ide is a régi fájdalmakból.
De még örülnek... Most még mindenki örül. Végül megszabadultunk a vén banyától. Csak a kiskutyát hagytuk hátra. Annyira hiányzik a pici idióta feje.
Saturday, April 28, 2007
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
fájdalom. ez az első szó, ami eszembe jutott. de lássuk sorjában:
változás:
nehéz ilyen változást sérülésmentesen átélni. vagy talán lehetetlen. de (ahogy én veszem észre) ha lehet ezt mondani, jól viseled. erősen. ennek örülök.
"plombált le a múltad"
a változás mindig nehéz. de új lehetőségeket tár elénk. új álmok egy új ágyban...
ZEG:
eltökélten haladsz előre, afelé a cél felé, amit magad elé tűztél. sikereket értél el, emiatt büszke vagyok rád.
ne úgy tekints rá, mint egy börtön. hanem mint lehetőségek tárháza. pozitívan, bizakodva.
gondolj arra, hogy mi jön utána.
hiszen, ahogy egy filmben mondták régen: "It can't rain all the time..."
a sok rosszat jó követi. ha hiszel benne. ha bízol.
a viharfelhők alatt meglátni a napos égboltot.
egy látomás egy Csodaszép Csendes helyről:
két kerti szék, egy asztal. az asztalon középen egy hautál, benne kihűlt csikkek. két bögrében gyümölcstea, az olvadozó jégkockák mint apró égcsúcsok a színes tengerben. az álmos nap utolsó fényeivel rózsaszínre festi a felhőkkel csipkézett ég alját. két alak ül a székeken, és a nap nyugvását figyelik. nyugodtan, csendesen. cigaretta ég mindkettőjük kezében. régi időkről beszélgetnek, és az előttük álló szép életről. hisz tudják: az élet gyönyörű szép ajándékkal lepte meg őket: őszinte barátsággal. a barna sophianne és a narancssárga pall mall.
lesz ez így csak hinned kell benne. és az életed is szép lesz. szép és jó! ígérem...
Post a Comment