Sosem fogom elfeledni. Az egész Pénteken kezdődött. Nekivágtunk a szörnyűséges Zalaegerszeg - Sopron vonatút kemény 3 órájának. Velem tartott egy nagyon jó barátnőm is: Zita! Hazaérve egyből a főpróbára siettünk, nem is volt más választás, csak kevés időnk van hátra – másnap koncert. Ez a lány, aki eljött azért hozzám Sopronba, hogy meghallgassa azt a koncertet, amire 50 ember fél éve készül vért izzadva… szóval ez a pici lány lecsücsült egy székre a Liszt teremben és fel sem állt… csak ült némán. Még sosem hallott ilyet. Még sosem látott embereket így érezni. Még sosem érezte ezt a fajtáját a katarzisnak. A karja lúdbőrös.
Amikor felálltunk két óra próba után cigarettaszünetet tartani, nem bírt megszólalni. Ugyanígy történt ez a próba másik fele után is. A karját mutatta. Még állt rajta a szőr. Elismerő volt a tekintete és nekem nem is kellett, hogy többet mondjon.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
Gartulálok! Örülök, hogy ennyire élvezed, amit csinálsz!
Szívesen meg fogom majd hallgatni ahogy játszol. De legelőször élőben akarom majd hallani.
Kívánok további sikereket és élményeket!
Puszi:
Lacy
Post a Comment